A karimák viszonylag egyszerű mechanikus csatlakozók, amelyeket sikeresen alkalmaztak nagynyomású csővezeték-alkalmazásokban. Jól ismertek, megbízhatóak, költséghatékonyak és könnyen beszerezhetők számos beszállítótól. Ezenkívül a karimák nyomatékhordási kapacitása jelentős más mechanikus csatlakozókhoz képest. Ez fontos tulajdonság azoknál a rendszereknél, amelyeknél a cső mozgása vagy oldalirányú deformációja jelentkezik a hőmérséklet- és nyomásváltozások miatt (pl. mélyvízvezetékek). A karimák úgy tervezhetők, hogy széles körű alkalmazási követelményeknek megfeleljenek, például a magas hőmérséklettel és a korrózióval szembeni ellenállásnak.

Művelet

A csőkarimák sík vagy sík felületekkel rendelkeznek, amelyek merőlegesek arra a csőre, amelyhez csatlakoznak. E felületek közül kettőt csavarokkal, gallérokkal, ragasztókkal vagy hegesztéssel mechanikusan rögzítenek.

A karimákat jellemzően hegesztéssel, forrasztással vagy menettel rögzítik a csövekhez.

A hegesztés a munkadarabok megolvasztásával és hozaganyag hozzáadásával köti össze az anyagokat. Hasonló anyagok erős, nagynyomású csatlakozásaihoz a hegesztés általában a karimás csatlakozás leghatékonyabb módja. A legtöbb csőkarimát csövekhez hegesztésre tervezték.

A forrasztást anyagok összeillesztésére használják egy hozaganyag megolvasztásával, amely megszilárdul, és összekötőként működik. Ez a módszer nem olvadja meg a munkadarabokat, és nem okoz hőtorzulást, így szűkebb tűréshatárokat és tiszta kötéseket tesz lehetővé. Nagyon különböző anyagok, például fémek és fémezett kerámiák összekapcsolására is használható.

A karimákon és csöveken menetet alkalmaznak, hogy a csatlakozásokat az anyákhoz vagy csavarokhoz hasonló módon lehessen összecsavarozni.

Bár a rögzítési módszer megkülönböztető jellemző lehet, vannak más szempontok is, amelyek fontosabbak a csőkarima kiválasztásánál. Az ipari vásárlóknak elsősorban a karimák fizikai jellemzőit, típusát, anyagát és az alkalmazáshoz legmegfelelőbb teljesítményjellemzőit kell figyelembe venniük.